Szövegírók
Szövegírók: ők azok, akik helyetted kigondolják, megtervezik, megírják, megalkotják azt a szöveget – vagy egy kisebb-nagyobb részét -, amire neked van szükséged.
Szellemíróknak nevezzük azokat, akik a szövegírói tevékenységüket úgy végzik, hogy tevékenységük mind az írás folyamán, mind utólag rejtve marad, bár a titkolózás nem törvényszerű.
De mi van a kulisszák mögött?
Hogyan élnek a szövegírók? Hogyan írnak? Hogyan keresik a pénzt?
Elmondom, hogyan történik nálunk a szövegírás, hogyan írnak a mi szövegíróink, és egyáltalán, hogyan jött létre ez az egész, és miért képviselünk jelentős erőt ezen a piacon
2013 februárjában találtam ki, és 2013. áprilisában tartottam az első jobb agyféltekés kreatív írás tréninget, pontosabban az első Író születik képzést. Azóta több, mint három év telt el, és közel ezer írónk született.
Eleinte sok volt a kérdőjel a jobb agyféltekés kreatív írás tréningek körül – na, nem bennünk, akik csinálták, hanem azokban, akik csak nézték –, hogy valóban beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket, de amikor elkezdtek megjelenni a könyvek, elkezdtek író-olvasó találkozóra járni, könyvbemutatókat szervezni az íróink, akkor eltűntek a károgók és persze a kérdőjelek is.
Természetesen nem mindenki írt könyvet. Nem mindenki kezdett blogot vezetni, és nem mindenki írt nap, mint nap.
2015-ben újra útjára indítottuk a 2010-2011-ben nyomtatott verzióban megjelenő Minerva Capitoliuma magazint, de most online formában, így minden hónapban állandó publikálási lehetőséget biztosítottunk az íróinknak, hogy védett fészekben növeszthessék sasszárnyaikat.
Közben gőzerővel dolgoztunk első Közösségi Könyvek Projektünkön, az UNIVERZUM című közösségi novellásköteten, mely 2015. decemberében meg is jelent nyomtatásban.
Szóval, szerveztük az írási, megnyilvánulási, publikálási lehetőségeket szépen sorra, és aztán, ahogy az lenni szokott, az emberek összekötötték az író kifejezést azzal a gondolattal, hogy megrendelésre is írunk szövegeket, könyveket, és elkezdtek ilyen kérdésekkel megkeresni:
– Megírnátok a könyvemet?
– Vállaltok szövegírást?
– Írnátok cikkeket a blogomra?
– Tudnátok posztokat írni a FB oldalamra?
Mindig azt mondom magamról, hogy későn érő típus vagyok, mert őszintén bevallom, eltelt pár hónap, mire nekem leesett, hogy „jé, hát itt nekem többszáz íróm van, miért is ne írhatnánk szövegeket?”
És akkor elkezdtük. 2016. kora tavaszán egyetlen email kiküldésének hatására 78 írónk jelentkezett rendszeres szövegírói munkára. A rákövetkező hetekben 119-en lettek végül, most, ezekben a napokban 123-an várják a szövegírói feladatokat.
Miben vagyunk mi mások?
A jobb agyféltekés kreatív írás képzések lényege az, hogy megtanítjuk a résztvevőknek kibontakoztatni a saját kreatív írói képességüket, és ezt mind mentális, mind lelki, mind fizikai szinten megtapasztaltatjuk velük, ott a helyszínen. A képzés után pedig közösségbe szervezzük őket, és támogatást nyújtunk saját könyveik megírásában.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján összegezve úgy mondhatnám, hogy az írók tényleg képesek lesznek ELHINNI magukról, hogy tudnak írni. Az, amikor elhiszed magadról, hogy képes vagy olyan akadályokat legyőzni, amikkel az emberek többsége nem tud mit kezdeni, az olyan mentális erőt ad, ami tényleg a győztesek sajátja.
Általában a szövegíró csapatok néhány főből – vagy épp egyetlenből – állnak, és bármennyire is jól írnak, küzdenek azokkal a korlátokkal, amivel minden író küzd – csak a mieink nem.
A „biztos, hogy elég jó ez?” gondolattal, az „á, én ehhez nem értek” érzéssel, a „jesszusom, nem fog tetszeni az ügyfélnek a szöveg” sugallattal.
A magányos szövegírók maguknak „vadásszák” az ügyfeleket, és olyan nyomott áron dolgoznak, ami egyszerűen élhetetlenné teszi az életet (pl. 0.2 forintos leütésárral), ugyanakkor nem végtelenek a kapacitásaik, és nincs ember a földön, aki a hét 5 napján, napi 8 órát tudna valóban kreatív szövegeket írni.
Még a mi szövegíróink számára sem akarnánk ilyen kihívásokat támasztani, mert az agyat nem lehet a végtelenségig terhelni, ha mégis megpróbáljuk, utána több nap szünetet kell hagyni a regenerálódáshoz. Ez olyan, mint az élsport. Hosszú Katinkának nemcsak abban az 1.5 percben kell élete legjobbját nyújtania, hanem egész életében, hogy azokban a kritikus percekben IS kijöjjön a legjobb eredmény, és erre is úgy képes, hogy komplett csapat dolgozik körülötte, hogy minden egyéb időszakban minden tökéletesen kerek legyen, ne vonja el semmi a figyelmét, épüljön a karrierje, és ne stagnáljon.
Ahhoz, hogy egy szövegíró folyamatosan csúcsformában ontsa magából percenként a sokszáz leütést, ahhoz kell mellé egy menedzser, aki biztosítja számár a zavartalan körülményeket, és kell egy értékesítő, aki eladja a munkáját.
Ha ezek a feltételek nem adottak, akkor mit is várunk egyszem írónktól?
De ugyanez a helyzet azokkal, akik tanulás, vagy munka mellett vállalnak szövegírást, anélkül, hogy magát az írást mondjuk szeretnék. Csak olyan könnyűnek tűnik, hogy ez a munka gyakorlatilag két FB-ozás között is megoldható a számítógépről, ülni lehet, otthon a jó melegben (vagy hűvösben), és bár nem fizetnek sokat, de nem is kell megerőltetnie magát.
A mi íróink abban rendkívüliek, hogy lételemük az írás, és birtokában vannak annak a módszernek – jobb agyféltekés kreatív írás módszertan – amitől ez könnyű és boldogító is számukra.
Gondolj bele, milyen a nagymama süteménye, ha épp házisárkány üzemmódban készíti… És milyen akkor, amikor szíve minden szeretete benne van.
Na, ilyenek vagyunk mi a szövegírásban: a nagymama szeretetteljes sütije. (Nem mellesleg nagymamák is írnak nekünk :)).
Van íróink között olyan, akik mindig elsők, ha feladat érkezik, mert ők komolyan gondolják, hogy a jövedelmük nagy részét írásból, szövegírásból akarják fedezni.
Van olyan, aki válogat, és keresi a hozzá passzoló témákat és feladatokat, de olyan is van, aki pont a kihívásokra nyitott, és azokra csap le szemvillanásnyi idő alatt, amik felpörgetik a nehézségükkel.
Köztünk is vannak bátrabbak, félénkebbek, idősebbek, fiatalabbak, nagy élettapasztalattal rendelkezők és persze már vélhetően bölcsen született ifjú reménységek. Sokszínűek vagyunk, nincs köztünk két egyforma, de egy biztosan közös: írni akarunk. Ez a célunk.
Nem azért írunk, mert ez egy eszköz a pénzkereséshez, és épp nincs más jobb. Hanem azért, mert szeretjük. Van, aki úgy született, hogy író akart lenni, és van, akinek mi, ott a tréningen nyitottuk fel a szemét az írás lényegére: ez az élet szerves része.
Vannak, akiknek szüksége van a szövegre, és vannak, akik ezt létre tudják hozni. Ez egy áramlás.
Gondolatok, szavak, sőt, érzések jönnek-mennek az emberek között, a leírtak által, minden azzal találkozóban személyes és egyéni lenyomatot hagyva.
Ez maga a csoda, amire tudósok is még a magyarázatot keresik, hogy miért van ránk olyan nagy hatással az írott szöveg.
Mi küldetésünknek érezzük a hatásgyakorlást, és ezzel a küldetéstudattal vállaljuk el a feladatokat és írjuk meg a szövegeket.
Hát ezek vagyunk, és így dolgozunk mi, RitArt Szövegírók.