A mémek hatalma a piacvezetésben

Az eddigiekhez képest milyen feladatai vannak a mémekkel egy piacvezetőnek?

Illetve mik a feladatok akkor, amikor még csak úton vagyunk a piacvezetőség felé, de már ki lehet jelenteni, hogy nagyon jó úton vagyunk?

Ahogy előző héten is szó esett már róla, a piacépítésben kardinális kérdés, hogy milyen gyorsan tudod a lehető legnagyobb szeletet kihasítani magadnak… Ugyanis a piacot gyorsan, tehát látszólagos erővel a maga uralma alá hajtó vállalkozások előtt mindenki meghajol. Nemcsak a piac résztvevői, hanem a piacon túli cégek, szervezetek, emberek, hivatalok.

Emlékezz csak vissza amikor annak idején az OLX és a Jófogás csatározásának lehettünk tanúi. Egyszer csak megjelent az országban két iszonyatosan eltökélt apróhirdető oldal, és olyan háborút indítottak a felhasználókért, amire korábban nem láthattunk precedenst. Akkoriban egy webmester fórum tagja voltam, ahol  – emlékszem –, a tagok nagyon örültek annak, hogy megjelentek ezek a nagy szereplők, mert többeknek volt apróhirdetési oldaluk, és hát nem igazán tudtak velük növekedést elérni, mert a Vatera minden ügyfelet elvitt.

A lelkes apróhirdetési-weboldal tulajdonosok azt hitték, hogy a két nagy csatározásából majd ők is felcsipegethetik a lehulló morzsákat.

Én nem hittem ebben. Ugyanis ezek a lelkes weboldal tulajdonosok nem látták a mögöttes folyamatokat, meg azt, hogy mekkora költségvetéssel dolgozott ez a két rivális egymás ellen. Az első perctől nyilvánvaló volt, hogy eleve a harc ténye annyi figyelmet irányít a két nagy felé, ami biztosan el fogja vonni az energiát a kicsiktől, és abban is biztos lehetett mindenki, aki a mögöttes mozgatórugókat kereste, hogy ez az egész túlmutat azon, hogy Magyarország milyen jóféle piacnak tűnik… Ugyanis a harc Európa még kiaknázatlan területeiért zajlott. A magyarországi csatározás, amibe a két fél milliárdokat ölt, csak egy frontvonal volt a legalább nyolc közül.

A harc végül megegyezéssel és konkrét piacleosztással dőlt el: a Jófogásé lett Magyarország és még néhány piac, az Apródról OLX-re menet közben átnevezett oldal pedig vitt más piacokat (Romániát és Portugáliát például), a magyarról pedig lemondott. Lehet mondani, hogy itt vesztett az Apród/OLX, de akkor azt is kell mondanunk, hogy máshol meg egyértelműen ők nyertek. (Az OLX dél-afrikai cég, a Jófogás meg norvég). Egyébként a pozícióvesztés abból is látszott, hogy az Apródot átnevezték OLX-re. Ilyesmire általában nem nyerő helyzetben kényszerül a verseny résztvevője, ráadásul, mint erről már volt szó korábban, teljes vereséget lehet elszenvedni egy rossz névválasztással. Egy ilyen csatározásban persze a tények nem mindig számítanak a résztvevőknek: a két nagy cég milliárdokat költött évente a harcra, de kb. csak a tizedét tudták visszatermelni. Az, hogy az OLX kiszállt a harcból, nem biztos, hogy veszteséget jelent számukra.

Amikor a csata dúlt, a 2012-2015 között, akkor egyik versenyző sem tudta magáról kimondani, hogy ő a piacvezető, és ez a szituáció garantáltan százmilliókkal rövidítette meg mindkét céget. A piacfoglalási ténykedését tekintve az OLX volt nyerőbb helyzetben a piacvezetés felé vezető úton, mert megvették a Vaterát, de a Jófogás rögtön kontrázott és megvette az Expressz-t.

Amikor egy piacon fej-fej mellett két óriás küzd egymással, és nincs győztes, az egy óriási veszély minden résztvevő számára.

Korábban emlegettük a piacépítés és a mémek viszonyát, amit a rendszerváltás során nálunk nagyon jól le lehetett követni, de a piacvezetés, illetve a piacvezetői státusz és pozíció elnyerése más mémeket is megkíván a piacépítő mémeken túl.

Nem véletlenül szokták elmondani a piacvezetők magukról azt, hogy például: „Magyarország piacvezető sajtburgere”, vagy hogy „Magyarország vezető autómárkája”.

Vajon miért van szükség arra, hogy amikor a piacépítés olykor könnyű, olykor vérre menő megküzdési folyamatának végén ott állunk piacvezetőként, akkor kötelezően el is mondjuk magunkról, hogy piacvezetők vagyunk? Vagy hogy egy termékünk az? Miért fontos állandóan azt nyomatni, hogy MI VAGYUNK A PIACVEZETŐK, ha valóban azok vagyunk?

Azért, mert a piacvezető fogalma is egy MÉM.

Egy MÉM, ami ezernyi dolgot foglal magában, olyan dolgokat, amiket már nem kell kimondani, mert mindenki érti:

Ha kimondom ezt a szót, hogy piacvezető, akkor ezek következnek belőle:

– Ez a legerősebb cég a piacon.

– Ez a legokosabb cég a piacon.

– Ez a legnagyobb cég a piacon.

– Ezek győztek le a harcban mindenki mást.

– Ezeknél dolgoznak a legjobb emberek.

– Ezek teszik a legtöbbet az ügyfelekért.

– Ezeknek vannak a legjobb újításaik.

– Ezeknek nem áll érdekükben becsapni az ügyfeleiket, ezért biztosan tisztességesek.

– Ezek mindig, mindenütt ott vannak.

– Ezek értenek a legjobban ahhoz, amit csinálnak.

– Ezekben meg lehet bízni.

– Ezeket szeretni is lehet.

Amikor azt mondod magadról, hogy piacvezető vagy, akkor egyetlen szóval mindezeket, amiket felsoroltam, tényként közölsz a hallgatóságoddal, és ők tényként el is fogadják.

A piacvezető olyan MÉM a fejekben, mint az „olimpiai bajnok”, „világbajnok”, „nemesi születésű”, „király család sarja”, és hasonló, felülmúlhatatlan jelzők.

A piacvezető fölött nincs más semmi, ő az atyaúristen, ezért tiszteletre, elismerésre méltó.

A piacvezető pozícióba elérve nem kell elengedni azokat a mémeket, amik segítettek neked befoglalni az egész piacot. De fel kell mutatni egy új mémet is, ami egyszerűen csak ennyi: A piacvezető vagyok.

Természetesen te, aki ezt olvasod, nyilvánvalóan tényleg a legerősebb, legokosabb, legharcedzettebb, legrafináltabb, ügyfelek iránt legelkötelezettebb, te találod ki a legjobb újításokat, tényleg ott vagy mindenhol és mindenütt, és értesz ahhoz amit csinálsz.

Nem minden piacvezető érdemli ki a mémet a tényleges eredmény mellé. De azok, akik itt vannak, biztosan kiérdemlik.

Szóval akkor mi a teendőd?

Piacépítés – az előző cikk nyomán – és aztán a piacvezetés.

Jó munkát!

Vidi Rita

Posted on: 2020-12-21, by : Vidi Rita