Hogyan írjuk helyesen: Ön vagy ön?

Magázó szövegekben olykor elkerülhetetlen, hogy használjuk az ÖN névmást és különböző ragozott alakjait, mint ahogyan a tegező szövegekben is kénytelenek vagyunk alkalmazni a TE mindenféle módozatait.

A te és az ön az ugyebár személyes névmás, de vannak még birtokos névmások, visszaható névmások, kölcsönös névmások, vonatkozó névmások, mutató névmások, határozatlan névmások, kérdő névmások és határozatlan névmások is.

Te, téged, veled, neked, hozzád, tőled – ezek a példák is mutatják, hogy a megszemélyesítés és a névmások alkalmazása az igencsak változatos lehet egy szövegben, illeszkedve a mondanivaló céljához. A névmások más szófajok szavait helyettesítik.

Személyes névmások tegező „üzemmódban”:

én, te, ő, mi, ti, ők.

Személyes névmások magázó „üzemmódban”:

én, ön, ő, mi, önök, ők.

A magázó módot azoknál a szövegeknél szokás alkalmazni, amik:

• a tiszteletadásnak ezt a hagyományosabb módját akarják eszközölni, mert a közlő eleve így döntött, hogy ezt fogja cselekedni (például internetes oldalunkon is dönthetünk úgy, hogy konzekvensen magázni fogjuk a közönséget)
• illetve a szöveg olvasója az idősebb korosztályhoz tartozik, és az ő esetükben megszokottabb a magázás, ezért a szöveg értelmezése számukra így eredményesebb,
• magázunk akkor is, ha olyasvalakihez szólunk írott szövegben, akit személyesen is magázunk, vagy magáznánk személyes találkozás esetén (például férfiak a nőket, fiatalabbak az idősebbeket, beosztottak a főnököt, stb.).
• hivatalos levelek, beadványok, iratok kísérő levelei, panaszok, amik akár valamilyen osztálynak, akár az osztály valamely vezetőjének, vagy valamely tisztségviselőjének vannak címezve.

Magázó mód reklámban

Magázó módot érdemes használni bizonyos reklámszövegekben is, amikor a célközönség szórványos az életkort tekintve – például benzinkúton –, ez esetben jobban fest a „Térjen be hozzánk!”, mint a bár fiatalos, de kevésbé tiszteletadó „Térj be hozzánk.” Az, hogy az IKEA világszerte tegez, nem tökéletes példa arra, hogy a marketingben és az értékesítésben mindenképp tegezni kell, a sikerért.

Az egyre öregedő társadalmak

Érdemes fontolóra venni azt a tényt is, hogy a társadalmak egyre öregszenek. Az interneten a kezdetekben a tegezés volt az alap, de akkoriban alig pár tízezer geek lézengett még csak a neten, akik között, ha volt is szépkorú, az biztosan tudható volt az illetőről, hogy a fiatalos lelkületűek közé tartozik, tehát nem kellett variálni a magázással. Ma viszont már illik ezek elgondolkodni a neten is, hogy hogyan, tegező vagy magázó módon szólítjuk-e meg a közönségünket, mert csak Magyarországon 7.5 millió ember internetezik, és elhiheted, hogy többségük nem 20-30 éves.

De mikor kell az Ön, és mikor „elég” az ön?

Az Ön, nagybetűvel az elején, az a tulajdonnév konkrét behelyettesítése, és igazából csak hivatalos iratokban, illetve személyre szabott – például értékesítési – levelekben „kell” használni az Önt, nagybetűvel kezdve. Természetesen ez vonatkozhat a ragozott alakokra és a más típusú névmás-szituációkra is ilyen esetekben: Önnek, Önnel, Önhöz, Önnél.

Érdekesség, hogy ha tegező üzemmódot használunk, akkor ezek a ragozott alakok és más típusú névmások már biztosan kisbetűvel íródnak, sőt, a te is mindig te, nem pedig Te. Így: te, téged, veled, hozzád, neked, tőled, stb. – minden esetben kisbetű.

Persze dönthetsz úgy, hogy te következetesen nagybetűvel írod az összes névmást, de ez túlságosan modoros, és ez oda is elvezet, hogy az ember magáról is úgy ír, hogy: „Ő így gondolta, Én meg amúgy.” – érthető és helyes, ha tiszteljük magunkat, csak nincs szükség arra, hogy ezt az írott szövegeinkben túl is dimenzionáljuk, mert azt árulja el rólunk, hogy a narcisztikus személyiségzavar határmezsgyéjén mozgunk. Számodra te vagy a fontos, ez oké, de ezt ne told bele mindenki arcába, mert ez visszataszító! (Persze nagyon sokan tudatlanul csinálják ezt, önkéntelenül is elárulva önmagukról olyan dolgokat, amiket nem akartak volna a kirakatba tenni… Nemcsak a sorok között érdemes olvasni, hanem a nagybetűk között is ;)).

Mikor elég az ön, kisbetűvel?

Akkor nem „kell” nagybetűt használnunk az ön névmásnál, ha nem célzott személyes üzenetet írunk, hanem mondjuk, cikkben magázunk.

„Bizonyára ön is kóstolt már finom steak-et, de talán eddig még ön sem tudta, mi az omlósan puha, mennyei steak titka. Most eláruljuk!”

Itt már kicsit túlzásba is vittem az ön-özést a példa kedvéért :).

Ilyenkor, mikor általánosan szólunk az olvasókhoz – mindenkihez, aki olvassa –, és előzetes döntésünk alapján az ön-özést használjuk, akkor nem kell nagybetű az elejére. Mivel az Ön – nagybetűvel az elején – a tulajdonnév helyettesítése, ezért azzal is érdemes csínján bánni, hiszen egy hivatalos levélben sem használjuk az illető nevét (vagy titulusát) minden mondatban, ahogy élő beszélgetésben is csak elvétve mondunk ki neveket (vannak, akik nem, de ők kivételek).

Értékesítési és marketing szövegekben, egyes szám második személyben is elég az ön, de levélben már az Ön fest jobban.

Igazából ez optikai kérdés manapság. Egy teljesen nyílt, bárki számára hozzáférhető internetes vagy nyomtatott cikkben az állandó Ön-özés nagyon zavaró még azok számára is, akik annyira tisztelik magukat, hogy az „Én” és „Magam” szavakat is nagybetűvel írják :).

A mi kultúrkörünkben nem természetes, hogy a mondataink tele vannak nagybetűkkel, mert a írásbeli nyelvünk úgy alakult ki, hogy csak a tulajdonnevek és a mondat első szava kezdődik nagybetűvel. Így kell eljárnunk tehát az ön-nel is.

Van, akik ezt másképp gondolják, és mindig nagybetűvel írják az Ön-t, mert ez a következetesség kényelmesebbnek tűnik számukra, mint állandóan átgondolni, hogy „Most mire is használom a megszólítást?”, de még ők, a végtelenül következetesek is össze-vissza keverik az Ön-t az ön-nel, azért, mert alapvetően mindig az ön a helyes, ugyanúgy, mint a te. Ez egy nagyon erős szabály a fejünkben, csak ugye a 21. században többet írogatunk, mint előtte gondoltuk volna, és leginkább írásban kommunikálunk, ráadásul mindenfélét látunk egymástól is, és teljessé válik a katyvasz.

Hivatalosan tehát az ön a helyes – meg a te, meg az én, meg az ő, mi, ti, ők, stb. –, de ha extra tiszteletet akarunk adni a KONKRÉT SZEMÉLYNEK, annak az egynek (vagy névvel beazonosíthatóan többnek, de a fogalmazás egyszerűségéért Önök-nek nevezzük őket), akkor jöhet az Ön, tehát a nagybetűs kezdés. Sértődés ebből biztosan nem lesz a címzetteknél – és végül is ez is egy lényeges szempont.

A tiszteletet meg lehet adni úgy is, hogy minden második szavunk káromkodás, de a tiszteletlenség akkor is kiviláglik bizonyos szövegekből, ha minden névmás nagybetűvel van írva.

Úgyhogy, csak okosan! 🙂

Vidi Rita

Posted on: 2020-09-28, by : Vidi Rita