... a nem piacvezetőket pedig örökre távol tarthatja ez a végzetes ballépés a valódi sikerektől. Senki sem akar hibákat elkövetni. Senkinek nem áll szándékában bénázni, bakizni, botladozni. A tudatos ember a kitaposott, egyszerű úton szeret járni, mert tudja, hogy az hová vezet, és hogy az út közben nem kell már szerencsére kínlódni. De az ember játékos lény is közben. Szereti megvariálni, megtrükközni a dolgokat, hogy ne váljanak unalmassá. Ha a világ legszebb utcáján sétálunk át tízezerszer, lehet, hogy minden alkalommal gyönyörűnek, csodálatosnak és varázslatosnak találjuk, de tízezeregyedikre már ugyanolyan unalmassá, lehangolóvá és kiábrándítóvá válhat az út, mintha egy elhagyatott borsodi zsákfalu poros utcáján bandukolnánk sokadszorra. Kellenek az újítások, az innovációk, az új tudományok beépítése a hétköznapokba. Kell, mert ettől (is) ember az ember: a jövőbe néz, variál, próbálkozik, kihívásokat teremt és győz le. Az élet, és benne a vállalkozás is tekinthető játéknak, amit az évek előre haladásával egyre magasabb szinten űzünk, de néha a játékba olyan balga lépések keverednek, amik az egész addigi eredményünket lenullázzák, és ezzel versenyelőnyhöz jutnak a riválisok. Azt gondolom, hogy az élet, amellett, hogy játék, hibák sorozata is, de nem mindegy, hogy olyan hibákat vétünk-e amiket rajtunk kívül mások észre sem vesznek, vagy olyat, aminek következtében…