Galambok és héják – avagy a túlélő cég és a mémek adaptációja

Galambok és héják – avagy a túlélő cég és a mémek adaptációja

Galamb akarsz lenni vagy héja? És a céged?

Nemrégiben beszéltünk Darwinról, evolúcióról, természetes kiválasztódásról, Dawkins önző génjéről, evolúciósan stabil és instabil stratégiákról, és az önző cég fogalmáról.

Oda jutottunk, hogy a cégnek eleve önzőnek kell lennie, mert máskülönben nincs is rá szükség. A cégek a társadalom azon elemei, akik keresik és vállalják a nyílt harcot a túlélésért. Csatároznak, harcolnak, békeidőben pedig készülnek a következő összeütközésre.

Közben a céljuk persze NEM a harc.

Hanem – legjobb esetben – a profit, és a profit az általi megszerzése, hogy közben mások, konkrétan a külső és belső vevőinek érdekeit szolgálják.

Az a legjobb kombináció véleményem szerint, ha egy cégnek az a küldetése, hogy másokat hozzásegítsen a versenyben való győzelemhez, miközben ő maga is győz. Ezt nevezik win-win helyzetnek.

Az elvek csapdájában

Akik ismernek, tudják rólam, hogy az elvek embere vagyok. Ez bizony egy evolúciósan instabil stratégia a cégem számára. Ugyanis az elvhűségem miatt például nem vagyok hajlandó olyan saját cégem számára nyerő helyzetekbe belemenni, amivel másoknak ártok. Nem károsítok meg másokat, hogy nekem átmenetileg, vagy akár hosszú távon jobb legyen. Nem mutatom magam erősebbnek, mint amilyen vagyok. Nem mutatom magam nagyobbnak sem, pedig ezek mind-mind instabil stratégiák.

Ezek ellenére túlélek, de az életem sokkal nehezebb, mint a gátlástalan, össze-vissza hazudozó, minden versenytársat feljelentő, adócsaló cégeké.

De én jobban alszom így, és bele tudok nézni a gyerekeim szemébe.

Dawkins ezekre a helyzetekre mondta azt, hogy az ember az egyetlen állat, aki felül tudja írni az evolúció törekvéseit, de ez nem biztos, hogy baj.

Még az instabil stratégiák is lehetnek hosszú távon üdvözítőek, csak éppen az adott pillanatban, a helyzetek összetettsége alapján éppen instabilnak tekinthetőek.

Dawkins ennél a résznél kiemeli a különbözőség fontosságát és matematikai bizonyítékokat is hoz erre, továbbá két analógiát is mutat: a galambok és a héják esetét.

Ahelyett, hogy elmesélném, hogy pontosan mit írt (olvasd el a könyvet :)), máris cégre ültetem át a lényeget: ha van egy szűkös erőforrással rendelkező tér, például egy piac, ahol nyolc héja típusú cég akar megélni, akikre az a jellemző, hogy nyíltan megtámadják egymást, lesből és fentről csapnak le az áldozataikra, jókat zabálnak, a köztes időkben pedig kényelmesen köröznek új prédára várva, de egyébként lenyugodva… Nos, egy ilyen környezetben maximálisan kiszámítható az élet. Ott, ahol nyolc héja-cég uralja az egész piacot, az a veszély fenyeget, hogy levadásszák a legjobb vadakat, és aztán egymástól akarnak zsákmányolni. Nem ismerik fel, hogy más utak is vannak, hiszen ők héják. Nem tudnak másként gondolkodni, ha pedig új inspirációra vágynak, akkor az van, hogy egymást lesik, mit csinál a másik. Nos, ugyanazt. Mindenki héja, csak a héjaságot – vagyis a héjaság mémjét – tudják egymásnak átadni.

Ez a jelenség zárttá és fejlődésképtelenné teszi a piacot, ami bizony egy nagyon veszélyes dolog, ugyanis egy-két év alatt a teljes piac halálát is okozhatja.

Egyedüli üdvözítő esemény az lehet, ha akár új piaci szereplőként is, de megérkezik a héják közé egy galamb.

Ha kilencedikként megérkezik egy galamb típusú, szelíd, szép szavakkal érvelő, teljesen másként kommunikáló, másként viselkedő, a harc helyett például ésszel és türelemmel dolgozó cég, nos, akkor ő biztosan learatja a babérokat a héjákra berendezkedett piacon. Gyors és átütő sikereket arathat. Nem ritka az ilyen esetekben, hogy az új, galamb típusú cég annyi profitot termel, mint a korábbi nyolc héja típusú összesen.

Ez a paradicsomi állapot viszont csak átmenetileg tarthat.

Mert a nyolc héja látni fogja, hogy hellóbelló, van itt valaki, aki más stratégiával dolgozik, és hát lássuk be, működik neki! Viszi az ügyfeleket!

A nyolc héja közül a legokosabbik szinte azonnal stratégiát fog váltani, és azt mondja: oké, megpróbálok galamb lenni, mert jelen helyzetben ez egy jó stratégiának tűnik. Gyorsan akarok eredményeket elérni, galamb akarok lenni! Szakít az addig jónak tűnő, de inkább csak megszokott megoldásaival, és ellesi a galambtól, hogy mit is kell csinálni pontosan, és hogyan és milyen időzítéssel. Nagyon fontos mondat következik: ekkor az történik, hogy a héja mémkészletét felülírja a galamb mémkészlete – de csakis úgy, hogy a héja ezt akarja. Tanuld meg ezt kívülről: a mémkészlet önkéntes felülírása abszolút lehetséges.

De menjünk tovább: így a piacon lesz már két galamb, miközben marad hét héja. A második legokosabb a héják közül figyel, vár egy kicsit, majd mikor látja, hogy a másodiknak besorolt, előzőleg héja, de most már galambként működő piaci versenytárs is sikeressé válik az új stratégiával, ő is vált. Neki még több látható tapasztalat áll a rendelkezésére, ezért a váltás számára még gyorsabb, hatékonyabb és eredményesebb lesz. Hurrá. Ő gazdagabb mémkészletet tud adaptálni a maga számára.

Már három galamb van, és hat héja.

A héják ekkor ész nélkül váltani akarnak és mind galambbá akar válni.

Meg is teszik.

És akkor a piac beleáll a földbe.

Megáll a fejlődés. Ugyanoda jutunk, ahol akkor voltunk, mikor még csak nyolc héjánk volt, és egy galambunk sem.

Mindez persze nem napok alatt zajlik le, de vannak piacok, ahol ez a forradalom néhány hónap alatt elsöpört mindent, hogy aztán vakargassák a fejüket, hogy most mit is kellene kezdeni az új helyzettel, merthogy nyilvánvalóan nem lett ténylegesen jobb, mint volt… (Ilyesmire volt példa az, amikor Magyarországon megjelentek a kuponos oldalak. Egymást taposva akartak kuponozni a cégek… Meg kuponos oldalakat indítani…)

Az első, második, de még a harmadik galamb megjelenésével is, az egész piac jól járt, mert az egész piact növekedett. Sikerült új ügyfeleket is becsábítani, de a régiek fejének újbóli elcsavarása is valahogy könnyebbé vált. Még a héják is érezték a fejlődést, de többet akartak, ezért mind galambokká váltak.

De ezzel ugyanaz a helyzet, mint mikor mindenki héja volt. A piac lezárul, megáll a növekedés, elmennek még a régi ügyfelek is. Unalmassá, egysíkúvá, rideggé válik minden. (Lásd: mikor már minden cég 80-90%-os árengedménnyel kuponozott, cserében silány szolgáltatást nyújtott. Ezzel a turisztika és a wellnes ipar majdnem tönkrement Magyarországon.)

Mi ilyenkor az üdvözítő lépés? Hagyni a piacot a fenébe? Új piacra menni, ahol galambok lehetünk?

Nem.

Ilyenkor, ha van kilenc galamb a piacon, és te egy vagy közülük, akkor mit gondolsz mi a legjobb?

.

.

.

Az, ha legelőször válsz héjává.

Akár ugyanolyan héjává, mint amilyen előtte voltál. A lényeg, hogy teljesen más és nagyon erős legyél, és elsőként tedd meg ezt a lépést. (Galambbá váláskor is erősnek kell lenned, elvégre héják fognak támadni. De amikor elsőként héjává válsz, a galambok támadására is számíthatsz!)

Ragadozásra berendezkedett piacon a galamb típusú cégek a nyerők. De csak addig, míg alacsony arányban tudnak maradni.

Ha első vagy egy egyedi stratégiával egy piacon és azt látod, hogy tömegével utánoznak, akkor nagyon gyorsan el kell kezdened dolgoznod azon, hogy ha túlságosan nagy arányban lesznek hozzád hasonlók a piacon, akkor hogyan fogsz átállni egy másik stratégiára.

Ez az előre menekülés.

Sok innovátor cég rontja el a dolgait ott, hogy nem ismerik fel azt a pontot, amikor már előre kellene rohanniuk, és lépést kellene váltaniuk – avagy stratégiát.

Sok rendkívüli kezdeményezés halálát meg lehet jósolni az első percben, mert látszik, hogy olyan piacon próbálkoznak, ahol a piacvezető fel van készülve arra, hogy letarolja az újító galambokat-héjákat.

Mi közük ezeknek a mémekhez? Meg a mémek és piacépítés kapcsolatához?

Ma a mémek piacépítésben történő felhasználásáról akartam volna értekezni, de közben rájöttem, hogy egy fontos láncszemet még tárgyalnunk kell, jelesül ezt a héjaság-galambság témát.

Így a mémek piacépítésre gyakorolt szerepéről konkrétan a jövő héten fogunk beszélni :).

De most akkor galambnak vagy héjának jobb lenni?

Nincs olyan, hogy jó vagy rossz – emlékezz, erről az előző cikkben is esett már szó -, mert mindig csak az van, hogy „mihez képest”.

Ezért állok mindig döbbenettől lemerevedve azon megnyilvánulások előtt, mikor magukat sikeresnek hívő cégek arról  nyilatkoznak, hogy ők bizony nem veszik figyelembe, hogy milyen piacon dolgoznak, kik a versenytársaik és azok mit is csináltak.

Ezek a cégek a „jókor voltak jó helyen” kategóriában vannak. Mert jókor csináltak valami mást, mint amit a piac megszokott, de hogy az nem fog örökre úgy maradni, az halálbiztos. (Ezek a cégek szoktak utána hisztériázni, hogy jajj, a mocsok versenytársak utánozzák őket :P)

Néha egy-egy piacon galambnak jó lenni, máskor meg héjának. De ahhoz, hogy ezt mindig tudatosan tudd irányítani, ismerned kell a piacodat. Nem kell álmodból felébresztve is fújnod az összes céget és az összesnek a stratégiáját is még mellé, de néha kell ezzel foglakozni egy kicsit és betájolni, hogy éppen hol is tartasz, a többiekhez képest minek minősül a stratégiád, és így tovább.

Elvégre hogyan is akarnál eljutni az úti célodhoz, ha azt sem tudod, milyen úton haladsz és milyen irányba?

A következő alkalommal már tényleg arról lesz szó, hogy hogyan használhatod akár a galamsághoz, akár a héjasághoz a saját mémjeidet és miért is kellene így cselekedned.

 

Posted on: 2020-12-07, by :